Be international

Szóval, a tegnapi napom a legutóbbi bejegyzésem alapján elég unalmasnak tűnhet. Pedig nem volt az, csak este már nem volt energiám egy újabb bejegyzésre.
Mert még estére bejött a képbe egy szusizás Natalie-nál (ő Megan, a lakótársam barátnője és szintén angol). Elmondhatom, hogy életemben először csináltam szusit és nagyon nem élveztem. Megenni már persze annál inkább, de nem nekem való ez a konyhaművészkedés. De csináltam két rúddal is, ez se maradt ki az életemből, bár megismételni nem nagyon szeretném. Ha valaki megcsinálja nekem, annak örülök, de én ilyet többet nem. Persze soha ne mondd, hogy soha.
Vicces persze valahol, hogy a társaságban igazából egy japán se volt és japán kaját csináltunk. De ahogy hallottam tőlük, nem ez volt az első eset.
Egyébként, tegnap találkoztam lényegében kb. először norvéggal, mióta itt vagyok. Mármint úgy, hogy beszéljek is vele hosszabban. A srácot Eriknek hívják és egy igazi, hamisítatlan reálagyú kocka. De én bírom az ilyen embereket, szóval nincs ezzel baj.
Vele is tudtam bővíteni a "hogyan hallják a külföldiek a magyar nyelvet" körkérdésre válaszolók listáját, mert járt már Magyarországon, így volt szerencséje hallani. Röviden annyit mondott róla, hogy furcsa, neki inkább csak olyan, mintha összefüggéstelen hangok lennének és ha egyszer a földönkívüliek elérik a bolygónkat, szerinte mindenképp a magyaroknak kéne velük beszélni először, mert tuti, hogy a mi nyelvünk lesz a legközelebb az övékéhez, annyira furcsa és nem hasonlít semmi máshoz XD
Megan szerint, aki meg ugye hallott hazaskype-olni, a nyelvünk olyasminek hangzik, mint az orosz. Hát ki tudja. Mindenesetre érdekes nekem ez a dolog.
Ma végre nem kellett korán kelnem, mert csak délután volt egy szemináriumom, amit nem élveztem különösebben, mert arról szólt lényegében, hogy különböző összetett kérdéseket beszéljünk meg csoportban és prezentáljunk egy választ rá. Na én nem vagyok egy csapatjátékos és utálom az ilyet, de hát ez van, nincs mit tenni. Viszont ahogy megláttam a tanárt, elkezdtem bizakodni, hogy egyszer még én is leszek valaki. Hozzá képest az én hajam totál mindennapi és átlagos. Neki hosszú, hátközépig érő fonott copfja volt, de egyébként a feje közepén egy csíkot leszámítva két oldalt pár centisre le volt nyírva a haja. Meg egyáltalán, az egész nőci elég extrám volt a fekete, csipkés rucijában.
Szóval lehet utálni a hajamat, meg szívathatnak miatta ilyen ultrakonzervatív Christian Lacik a vizsgán, attól még ha ez a nő lehet egyetemi professzor így, akkor még belőlem is lehet akármi. De most nem? :P
Továbbá, a mai nap másik felfedezése a nekem bejövős pasik hozzávetőleges földrajzi eloszlásáról alkotott elméletem (mert a bybannon bámészkodás közben van időm ilyeneket gyártani): tehát, abból indulok ki, bár nem vagyok nagy barátságban a számokkal, hogy a Föld férfilakosságának 100%-ából elméletileg 50% kiesik, vagy a kora, vagy amiatt, hogy nem jön be. Marad elméletileg 50%. Ebből szerintem 25% távol-keleti, kb. 20% skandináv és a maradék 5% a világ többi országából származik. Persze ez csak afféle agymenés a suliból hazafelé, ne tessék teljesen komolyan venni :P