Az ügyintézés hálójában

Ma nem történt túl sok említésre méltó dolog, úgyhogy csak egy gyors életjelet adok.
Már harmadik napja kelek hajnalban (na jó, ma fél nyolckor volt az a hajnal, de az igenis korán van, főleg ha kettőig fönt cseszi az idejét az ember) és már nagyon unom. Szerencsére holnap már kialhatom magam, mert csak délután van órám. (Ti kedves csoporttársaim, kik otthon lógatjátok még mindig a lábatokat, örüljetek magatoknak és élvezzétek ki a szorgalmi időszak kezdetéig hátralévő néhány napot és pihenjetek helyettem is. Na nem mintha én olyan halálosan elfoglalt lennék :P)
Ami viszont kicsit rossz. hogy kezdek rájönni a koffein áldásos hatásaira. Aki kicsit is ismer, az tudhatja, hogy eddig megrögzött kávéellenes voltam, mostanában viszont a sok kávézózás alatt rájöttem, hogy a koffein tényleg működik és ma már csak úgy magam is éltem vele, minden különösebb körítés nélkül. Nem jó ez, én mondom. De azért talán nem is a világvége.
Egyébként, még mindig egy rakás elintéznivalóm van. Roppant bosszantó. Végre sikerült aláíratnom a learning agreementemet mindkét helyen (mert nem volt elég a információs irodába elvinnem, hogy az erasmus koordinátor aláírja, még a karon is meg kellett szereznem egy aláírást az instruktortól). Egyébként, az információnál rendkívül segítőkészek, viszont még véletlenül se mondanak soha többet, mint kérdezel. És néha nem is tudod, miről kéne kérdezned. Én meg mikor pár napja visszakaptam a szerződést, okosan nem kérdeztem meg, hova is kéne vinnem, hogy megszerezzem a másik aláírást, ők meg csesztek elmondani, csak annyit mondtak, írassam alá. Oké, köszi. Szóval ma visszacaplattam és megkérdeztem jobb híján. (Azóta az aláírás egyébként megvan, már csak azt kell kitalálni, hol tudom hazapostázni a szerződést. Mert ügyintézésből sosem elég.) Szóval ma megint ott voltam, de legalább ma az az ázsiai srác hívott be és vele tárgyalhattam. Ő elég jól néz ki. Nem vagyok benne biztos, hogy megadjam-e neki a hetest, de talán. Szóval valahányszor sorszámot húzok (mert itt kb. mindenhol sorszámozni kell, még ha bérletet akarsz venni a villamosra, akkor is. Pázmányosoknak ismerős lehet a rendszer a TO-ról. Na pont ilyen ez is, szinte mindenhol. Sorbanállás helyett sorszámhúzogatás, mert az milyen vicces, nem?) mindig reménykedek, hogy ő fog behívni. Na ma összejött. Lehet ki kéne még találnom pár kérdést, hogy meglátogassam :P
Továbbá, a diákom még mindig nem működik rendesen, bár ajtókat tudok nyitni vele az egyetemen, a könyvtárban még mindig nem vagyok benne a rendszerben, így nem tudok kölcsönözni. Bosszantó. Ha rövidesen nem változik a helyzet, kénytelen leszek felkeresni az irodát, ahol a kártyát kaptam, hogy tegyenek valamit az ügyben. Csak bonyolítják az életemet...
Arról nem is beszélve, hogy még a rendőrségre is el kéne mennem regisztrálni magamat. De az még ráér. Majd valamikor. Az annyira nem gázos nekem, legalábbis nem érzem hátrányát, hogy még nem tettem meg. (Aztán ha sokáig húzom, még a végén kitoloncolnak az országból és aztán nézelődhetek. Na jó, azt talán csak nem :P) Mindenesetre, a diákigazolvány magától értetődő, miért fontos, ami meg a learning agreementet és hasonlókat illeti, az egyszer biztos, hogy az Erasmusnál tudják, hogyan kell motiválni az embert. Mert amíg nem kapják kézhez a learning agreementemet, nincs zsé. Vagyis igazából van, de az ösztöndíjam másik felét addig nem kapom meg, az meg azért nem kevés pénz annyira. Szóval a learning agreementet el kell intézni, mese nincs.
Csak ne utálnám ennyire ezt a vacak ügyintézést!
De azért még egy kis pozitívum, rájöttem, hogy összességében azért mégiscsak több a jó pasi itt, mint otthon. Az első pár napban kicsit csalódott voltam, de ha azt nézzük, átlagosan több olyan fickót látok, akire azt mondhatom, hm, nem rossz. Ma a villamosról egy pillanatra az egyik megállóban még egy Eric Saade-hasonmást is láttam. Bár nem volt időm tüzetesebben megnézni, de szerintem tényleg hasonlított rá az arca, csak fiatalabb volt. Ezt az információt muszáj volt még megosztanom a világgal, mielőtt elfelejteném :P