Japán nap

Na, ha már így eszembe juttatták, dobok ide egy bejegyzést, csak hogy maradjon valami az utókornak. Hogy mi történt velem, mióta csöndben voltam? Igazából nem sok minden (ezért is voltam csöndben :P)
Szóval, ma norvég óra után bemásztam a Studentsenteret-be, ahol megsasoltam a japán cserediákok fotókiállítását, amit az egy évvel ezelőtti földrengés emlékére rendeztek. Meg mellesleg szereztem magamnak pár új japán ismerőst. Nem olyan nehéz az ilyesmi, ha az ember európai és vartyog valamit japánul, mert ez veszettül érdekes nekik. Persze meg lehet érteni, nekem is az lenne, ha véletlenül összefutnék egy ázsiaival, aki tud magyarul. Kár, hogy ilyenre még nem volt példa. Pedig élvezném. Vagy nem kell ázsiainak lennie, bármilyen külföldi jó lesz, aki magyarul tanul. De ilyen elvetemülttel még nem hozott össze a sors.
Szóval ott voltam, megnéztem, megismertem egy újabb módszert, amivel darut lehet hajtogatni (mellesleg szerintem nehezebb úgy és nem lett szebb az állatkám a végén, mint a másik, általam ismert módszerrel :P), meg megtanítottam őket a csapkodószárnyú változatra, ami nekik tök ismeretlen volt. (Külön köszönet ezért Jóska bácsinak meg a tavalyi kis eventnek, mert bár totál antitalentum vagyok a hajtogatásban (mármint az origamiról beszélek, a verbális hajtogatás megy:P), ez a daru úgy beidegződött, hogy kb. alvás közben is tudnék csinálni, bár az esztétikai minősége kétséges lenne :P) Egyébként gondoltam rá, hogy a japán labdát is megtanítom nekik, csak sajnáltam volna rá a papírt XD
Úgyhogy ez volt ma, tegnap meg segítettem lakótársamnak elcuccolni az új szállására, mert pénteken költözik. Kicsit sajnálom, mert tényleg megkedveltem a csajt. Sokat segített a beszokni, de tényleg. Igazából nem szeretném, hogy elmenjen, de hát ez van. Kicsit furcsa lesz nélküle, már egészen megszoktam. Új lakótársat viszont nem nagyon szeretnék. Mindig félek, hogy ráfaragok vele és kétszer nem lehet akkora szerencsém, mint vele. Persze ezt nem én döntöm el. Majd elválik.
Az Erasmusosokat meg nem szeretem, mert cseszekednek velem a Learning Agreementem miatt. Mi az, hogy túl kockázatos egyetlen tárgyat felvenni? Mert ha kettő tíz kreditesből egyik nem sikerül, az mivel jobb, mintha egyben bukom el a tizenötöt? A szerződést így se, úgyse teljesítem akkor már. Nem értem én ezt a logikát, persze biztos velem van a baj... Aztán mikor afelől érdeklődök, hogy akkor jó-e az a tárgy, amit kinéztem másodiknak, csesznek válaszolni. Az óra meg ketyeg, nyilván minél később lépek, annál kisebb az esélye, hogy engedik itt felvenni. (Biztos megint "azt hiszik, hogy válaszoltak", mint ahogy legutóbb írták -_-) Úgy utálom az adminisztrációt! Csak nehezíti az életemet! De mindegy, azért se fogják elrontani a kedvemet! Nem és kész!