Igen, el. Pontosan két hét múlva ilyenkor elvileg már otthon leszek, ha minden jól megy :)
Nem végleg persze, de közel három hétig biztos. És már nagyon várom. Nem azért, nem rossz itt kint, de hiányzik egy-két dolog, meg egy-két ember. Hogy pontosan kik és mik? Először is, nyilván a családom: anya, apa, Sziszi, Süti. Ők mindenképp. Továbbá barátok is, természetesen: Panna, Sanyó, meg az egyetemről pár embert is jó lenne újra látni: Dori, Kriszti, Emese, Tarcsi, Peti, Márk, Anna, veletek is szívesen találkoznék. Aztán, ami nagyon, nagyon hiányzik itt, az a KAJA. Enni akarok végre egy jót, anélkül, hogy tekintettel kellene lennem a mennyiségre. Igen, haza akarok menni és annyit akarok enni anya főztjéből, amennyi belém fér. Ez most az egyik nagy vágyam. A másik, ami még nagyon hiányzik, az az alkohol. Mert az nagyon-nagyon drága itt. És igazából nem tudtam rendesen berúgni, mióta itt vagyok. Az azt jelenti, hogy már majdnem két hónapja! Nem egészséges ez így, én mondom. (Illetve túlságosan is az.) Szóval kedves fent említett barátaim, készítsétek a májatokat, meg jegyezzétek be a naptáratokba vagy akármi, hogy velem egyszer nektek bulizni KELL valamikor április elseje és tizenkilencedike között. (Na jó, nyilván senkit nem fogok megkövetni, ha nem iszik velem, de azért jól esne, ha láthatnálak titeket legalább egyszer, ha már otthon vagyok egy kicsit.) Most ennyi lennék, egyébként totál aszociális hétvégét tartok, ami annyit jelent, hogy a skypeoláson, meg a facebookoláson kívül nem beszéltem már két napja senkivel és jelentem remekül vagyok. Nem úgy kell elképzelni az ittlétemet, mint egy végeérhetetlen bulit, de jól is van ez így, legalábbis szerintem.
Szóval az üzenetem most csak annyi: reszkess Magyarország, mert hamarosan jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése