tag:blogger.com,1999:blog-86172444012517318342024-03-13T22:10:50.413-07:00Norvégiából jelentemSzandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-10768793466942727972015-03-06T15:45:00.002-08:002015-03-06T15:48:44.337-08:00Arany-fehér vagy kék-fekete? Avagy az emberi intolerancia tökéletes példázata<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9T7Y6HGIBLx4uZdsLyj1oLrsK-nAYEOGuH0GbVOjjDwoonDnNbI_Ci_4_dm97dDwGJHShvGoK3jYMPAFz7FuWlCMaP62OyB5IU3k4CWXI8eVnkUJ02KTSFIxkUUVzEB0h6Z8sFqoGP0A/s1600/Ruha.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9T7Y6HGIBLx4uZdsLyj1oLrsK-nAYEOGuH0GbVOjjDwoonDnNbI_Ci_4_dm97dDwGJHShvGoK3jYMPAFz7FuWlCMaP62OyB5IU3k4CWXI8eVnkUJ02KTSFIxkUUVzEB0h6Z8sFqoGP0A/s1600/Ruha.jpg" height="320" width="211" /></a></div>
Ezer éve nem használtam már ezt a blogot, de most egyszerűen szükségét érzem, hogy megosszam a gondolataimat ezzel az egész jelenséggel kapcsolatban, ami itt megy már jó ideje ezzel a ruhával meg a színével kapcsolatban.<br />
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek már az agyára megy, hogy a facebook üzenőfala ezzel van tele már napok óta, de nem panaszkodni akarok, a tutit megmondani meg végképp nem. Illetve igazából pont erről a jelenségről szándékozom értekezni csakúgy röviden. Hogy miért is akarja mindenki megmondani a tutit? Mire ez a nagy felhajtás?<br />
Mikor én először hallottam erről az őrületről, arra gondoltam, hogy ez tök érdekes és vicces, hogy van, aki ilyennek, van, aki olyannak látja ezt a ruhát. Viszont ami mostanában megy, azt már abszolút nem tartom viccesnek és nemcsak azért, mert már elég unalmas.<br />
"Ez arany-fehér és pont. A többség-kisebbség nem lát színeket..." "Te tényleg kék-feketének látod? Szerintem vizsgáltasd ki magad" "Arany-fehérnek látod? Te színvak vagy!" "Ez a ruha kék-fekete, a gyártó is megmondta" Ilyen és ehhez hasonló hozzászólásokat lehet látni mindenfelé.<br />
Bennem ezzel kapcsolatban az merült fel, milyen jól is példázza ez, mennyire nem képesek az emberek elfogadni, ha valaki más véleményen van, mint ők, máshogy lát bizonyos dolgokat. Pedig sokan szeretik hangoztatni, hogy ők aztán mennyire hú de toleránsak és tiszteletben tartják mások véleményét. Erre mikor valaki csak egy sima rongyot (már bocsánat) más színűnek mond, mint amilyennek ő tartja, rögtön lehurrogja, színvaknak meg tudom is én minek nevezi. Kérdem én, miért? Miért gondolja mindenki azt, hogy az ő igazsága az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen igazság? Nem akarok tudományos magyarázatokba süllyedni, nem is annyira fontos, de az tény, hogy minden ember kicsit másképp látja a színeket. Ebben az esetben ez elég sarkalatosan ki is ütközik. Mint ahogy a világnézete is lehet más az egyes embereknek. Miért kéne mindent ugyanúgy látni?<br />
Attól, hogy többség látja valamilyennek, miért biztos hogy az? Vagy mert valakiknek a véleményét (jelen esetében ilyen olyan tudósokét vagy a gyártóét) kiemeljük, arra miért alapozzunk? Tulajdonképpen a különböző politikai ideológiák összeütközése is hasonlókon alapult.<br />
Mindenki hajtogatja a maga igazát és meg van győződve arról, hogy az egyetlen "helyes megoldás" az övé. Milyen alapon? Más látásmódja miért hibás feltétlenül?<br />
Háborúk robbantak ki hasonló alapokon. (Azért remélem egy ruha nem vált ki ilyen sarkalatos lépéseket emberekből, bár ha azt nézzük, ugyanez megy a neten ezzel is, csak kicsiben.)<br />
Mindenesetre az én véleményem az, hogy attól, hogy valaki "más színben látja a világot" (jelen esetben gyakorlatilag szó szerint), az nem jelenti azt, hogy az ő véleménye értéktelenebb vagy egyenesen rossz és elvetendő. Különbözőek vagyunk, de pont ez árnyalja a képet (hogy a vizualitásnál maradjak).<br />
Szóval igazából teljesen lényegtelen, hogy milyen színű a ruha. Azt senki nem tudja megmondani, legfeljebb azt, ő milyennek látja. Társadalmi konvenció persze születhetne róla, de szerintem attól még senkinek a véleménye, látásmódja nem elvetendő, mert nem egyezik a többségével, vagy az "elitével". (Bár ez már lassan politikai síkra viszi a témát.)<br />
Az én véleményem az, hogy ne ugorjunk egymás torkának emiatt, inkább szórakozzunk ezen egy jót. Az emberek különbözőek és ha más látásmódokat is megismer az ember, azzal csak több lehet. Egyetemes igazság nem létezik és egyik nézőpont sem értéktelenebb egy másiknál.<br />
So gold and white and black and blue team, unite!^^Szandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-28666100211290029302012-03-25T10:35:00.000-07:002012-03-25T10:36:37.747-07:00I can go the distance<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/X2n8oHXOoBQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
Egy hét múlva ilyenkor ha minden jól megy már otthon leszek :) Ne tagadjátok, örültök nekem, nem igaz? Na ugye, tudtam én :P Nem mintha nem érezném jól magamat itt kint, de azért az otthon az mégiscsak otthon. Meg már majdnem két hónapja itt vagyok. Megszoktam már itt a dolgokat és elég sok jó arc ember is van itt, de azért na.<br />
Egyébként ahhoz képest, amilyen aszociálisak általában a hétvégéim, a mostani sokkal mozgalmasabb volt. Ez nem is rossz, ahhoz képest, hogy nem is terveztem semmit. De hát a spontán események végül is a legjobbak.<br />
Péntek éjszaka lényegében nem aludtam, mert átvirrasztottam az egészet Louis-szal és Hiroe-val. Vicces volt. Ittunk, ami ritka eset errefelé. De berúgni még mindig nem sikerült. Szeretem az ázsiaiakat, de nem lehet velük rendesen inni, mert nem tudnak. Persze valahol jó is nekik, mert olcsón megússzák a dolgot, egy-két ital és már készen is vannak. :P (Mondjuk Hiroe ázsiai létére meglepően jól bírja a piát, de ő a kivétel, ami erősíti a szabályt.)<br />
Ma pedig hegyet másztam. Már csak azért is, mert Bergent ugye hét hegy veszi körbe és én még nem is voltam eddig túrázni, mióta itt vagyok. Nem akartam úgy hazamenni, hogy nem voltam legalább egyszer, mert az olyan bénán hangzik. Hát most ez is meg volt. Nem rajongok a túrázásért, de ilyen pár órásakat még bevállalok, főleg így, hogy még ingyen barbecue is volt :P<br />
Aztán még leugrottam a konditerembe. Mostanában eléggé mániám a dolog. Valahogy kezdem megszokni, hogy egy héten hat nap edzésekre járkálok. Eleinte csak azért csináltam, mert unatkoztam, meg mert drága volt a tagsági és ki akartam használni, ha már megvettem, most viszont már valahogy hiányérzetem van, ha nem megyek. Nem mintha baj lenne :)<br />
Egyébként ma is sütött Nap, ami itt elég ritka. De most nagyon szép hétvégénk volt, remélem sokáig kitart még ez az időjárás, jó lenne egy napsütéses Bergent itt hagyni. Míg nem vagyok itt, eshet, megengedem :P<br />
Különben a norvégok, legalábbis a bergeniek bekattannak a napsütéstől. Mindenki rohan kifelé, ha meglátja, rövidujjúban ücsörögnek a parkokban és a teraszokon és jégkrémet esznek! Megjegyzem, meleg annyira nincs, olyan jó tíz fok körül lehet a hőmérséklet, ők meg szinte fürdőruhára vetkőznek XD Vicces.<br />
Na ennyi lettem volna mára és rettegjetek, mert ha nincs szerencsétek, rövidesen akár össze is futhattok velem Pesten vagy Kecskeméten :PSzandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-65302678157591760272012-03-18T11:13:00.000-07:002012-03-18T11:13:18.944-07:00A visszaszámlálás elkezdődöttIgen, el. Pontosan két hét múlva ilyenkor elvileg már otthon leszek, ha minden jól megy :)<br />
Nem végleg persze, de közel három hétig biztos. És már nagyon várom. Nem azért, nem rossz itt kint, de hiányzik egy-két dolog, meg egy-két ember. Hogy pontosan kik és mik? Először is, nyilván a családom: anya, apa, Sziszi, Süti. Ők mindenképp. Továbbá barátok is, természetesen: Panna, Sanyó, meg az egyetemről pár embert is jó lenne újra látni: Dori, Kriszti, Emese, Tarcsi, Peti, Márk, Anna, veletek is szívesen találkoznék. Aztán, ami nagyon, nagyon hiányzik itt, az a KAJA. Enni akarok végre egy jót, anélkül, hogy tekintettel kellene lennem a mennyiségre. Igen, haza akarok menni és annyit akarok enni anya főztjéből, amennyi belém fér. Ez most az egyik nagy vágyam. A másik, ami még nagyon hiányzik, az az alkohol. Mert az nagyon-nagyon drága itt. És igazából nem tudtam rendesen berúgni, mióta itt vagyok. Az azt jelenti, hogy már majdnem két hónapja! Nem egészséges ez így, én mondom. (Illetve túlságosan is az.) Szóval kedves fent említett barátaim, készítsétek a májatokat, meg jegyezzétek be a naptáratokba vagy akármi, hogy velem egyszer nektek bulizni KELL valamikor április elseje és tizenkilencedike között. (Na jó, nyilván senkit nem fogok megkövetni, ha nem iszik velem, de azért jól esne, ha láthatnálak titeket legalább egyszer, ha már otthon vagyok egy kicsit.) Most ennyi lennék, egyébként totál aszociális hétvégét tartok, ami annyit jelent, hogy a skypeoláson, meg a facebookoláson kívül nem beszéltem már két napja senkivel és jelentem remekül vagyok. Nem úgy kell elképzelni az ittlétemet, mint egy végeérhetetlen bulit, de jól is van ez így, legalábbis szerintem.<br />
Szóval az üzenetem most csak annyi: reszkess Magyarország, mert hamarosan jövök!Szandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-30197675030198753642012-03-07T14:40:00.000-08:002012-03-07T14:40:39.711-08:00Japán napNa, ha már így eszembe juttatták, dobok ide egy bejegyzést, csak hogy maradjon valami az utókornak. Hogy mi történt velem, mióta csöndben voltam? Igazából nem sok minden (ezért is voltam csöndben :P)<br />
Szóval, ma norvég óra után bemásztam a Studentsenteret-be, ahol megsasoltam a japán cserediákok fotókiállítását, amit az egy évvel ezelőtti földrengés emlékére rendeztek. Meg mellesleg szereztem magamnak pár új japán ismerőst. Nem olyan nehéz az ilyesmi, ha az ember európai és vartyog valamit japánul, mert ez veszettül érdekes nekik. Persze meg lehet érteni, nekem is az lenne, ha véletlenül összefutnék egy ázsiaival, aki tud magyarul. Kár, hogy ilyenre még nem volt példa. Pedig élvezném. Vagy nem kell ázsiainak lennie, bármilyen külföldi jó lesz, aki magyarul tanul. De ilyen elvetemülttel még nem hozott össze a sors.<br />
Szóval ott voltam, megnéztem, megismertem egy újabb módszert, amivel darut lehet hajtogatni (mellesleg szerintem nehezebb úgy és nem lett szebb az állatkám a végén, mint a másik, általam ismert módszerrel :P), meg megtanítottam őket a csapkodószárnyú változatra, ami nekik tök ismeretlen volt. (Külön köszönet ezért Jóska bácsinak meg a tavalyi kis eventnek, mert bár totál antitalentum vagyok a hajtogatásban (mármint az origamiról beszélek, a verbális hajtogatás megy:P), ez a daru úgy beidegződött, hogy kb. alvás közben is tudnék csinálni, bár az esztétikai minősége kétséges lenne :P) Egyébként gondoltam rá, hogy a japán labdát is megtanítom nekik, csak sajnáltam volna rá a papírt XD<br />
Úgyhogy ez volt ma, tegnap meg segítettem lakótársamnak elcuccolni az új szállására, mert pénteken költözik. Kicsit sajnálom, mert tényleg megkedveltem a csajt. Sokat segített a beszokni, de tényleg. Igazából nem szeretném, hogy elmenjen, de hát ez van. Kicsit furcsa lesz nélküle, már egészen megszoktam. Új lakótársat viszont nem nagyon szeretnék. Mindig félek, hogy ráfaragok vele és kétszer nem lehet akkora szerencsém, mint vele. Persze ezt nem én döntöm el. Majd elválik.<br />
Az Erasmusosokat meg nem szeretem, mert cseszekednek velem a Learning Agreementem miatt. Mi az, hogy túl kockázatos egyetlen tárgyat felvenni? Mert ha kettő tíz kreditesből egyik nem sikerül, az mivel jobb, mintha egyben bukom el a tizenötöt? A szerződést így se, úgyse teljesítem akkor már. Nem értem én ezt a logikát, persze biztos velem van a baj... Aztán mikor afelől érdeklődök, hogy akkor jó-e az a tárgy, amit kinéztem másodiknak, csesznek válaszolni. Az óra meg ketyeg, nyilván minél később lépek, annál kisebb az esélye, hogy engedik itt felvenni. (Biztos megint "azt hiszik, hogy válaszoltak", mint ahogy legutóbb írták -_-) Úgy utálom az adminisztrációt! Csak nehezíti az életemet! De mindegy, azért se fogják elrontani a kedvemet! Nem és kész!Szandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-82751533455376495472012-02-26T07:01:00.000-08:002012-02-26T07:01:03.700-08:00It's my birthdayIlletve már nem egészen, mert tegnap volt, a bulim meg tegnapelőtt, de ez most igazából lényegtelen. Csak pár nap... Szóval összegezve az elmúlt napokat, határozottan állíthatom, hogy jó kis szülinapom volt. Volt minden, ami kellett, jó társaság, alkohol, zene, kisebb ajándékok, meg ilyesmi. Tegnap még skype-on keresztül tortám is volt, bár megkóstolni nem tudtam, csak megnézhettem, de még így is örültem neki.^^ Szóval köszi Anya, Apa,Sziszi meg az egész Jusztin családnak is külön. Jó volt látni titeket, még ha csak így kamerán keresztül is=) Lakótársam egyébként utána azt mondta, hogy teljesen úgy hangzott, mintha valami buli lett volna a szobámban. És végül is volt is, csak virtuálisan. Az Internet csodája, hát igen :P<br />
Tegnap Marine bulija nem volt olyan nagyon hú de jó, de leginkább azért, mert nagyon kevés embert ismertem és mindenki részeg volt kb, ami meg ugye nem a legjobb terep az ismerkedésre. Én is ittam, de ma nem volt másnap meg semmi, szóval valószínűleg a saját bulimon elfogyasztott hat feles pálinka jobban betett, mint az.<br />
A saját bulimat egyébkén is jobban élveztem. Jó kis társaság jött össze (ahhoz képest, hogy attól féltem, senki nem jön el, olyan sokan voltunk, hogy el se fértünk a szobámban :P), vicces volt a pálinka-kóstoltatás, még ha a magyarokon kívül nem is ízlett senkinek. Mindenki elvörösödött tőle, pár embernek még a szeme is bekönnyesedett és percekig meg se tudtak szólalni. Például szegény Yukit szerintem kis híján megöltem egyetlen felessel. Szóval igen, a hír igaz, a japánok tényleg nem bírják az alkoholt (meg általában az ázsiaiak). De hát ez az igazi magyar házi pálinka!<br />
Akárhogy is, jó kis hétvégét zártam így a szülinapomon, bár még mindig nem tudom teljesen felfogni, hogy húsz éves vagyok. Micsoda vénség, fúj! :P<br />
Na most csak így ennyi, csók mindenkinek, majd még jelentkezem :)Szandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-51672973309167177052012-02-19T14:42:00.001-08:002012-02-19T14:42:35.703-08:00International dinnerNa még mindig élek ám, emberek, csak mostanában kicsit kevésbé történtek dolgok, meg kevésbé volt hangulatom blogolni is. Most is csakúgy röviden (legalábbis előzetes tervek szerint).<br />
Szóval, ma, mint a bejegyzés címe is mutatja, international dinneren voltam. Én is olyan hű de nemzetközi vagyok, hogy ezt most nincs kedvem lefordítani :P (Mellesleg, tudtátok, hogy az international administrationt még egy japán se tudta nekem rendesen japánra lefordítani? Szóval továbbra sem tudom, hogy mondjam, ha esetleg azt kérdezik tőlem, mit tanulok. Kommentben várom az ötleteket a lehetséges fordításokra, akinek van estleg XD)<br />
Szóval ott voltam és meg kell hagyni rengeteg ember volt ott. De tényleg, kb. mozdulni sem lehetett. De vicces volt és volt sok kaja, ez a lényeg *.* Találkoztam elég sok emberrel és jól szórakoztam. Voltak ott japánok, olaszok, kínaiak, németek, spanyolok, szóval mindenféle. Azért örültem, hogy nem volt mindenki teljesen idegen. De jó arc idegenek is voltak azért. Meg persze degeszre ettem magam (még ha én helyhiány miatt a saját csodálatos kolbászos kenyeremet végül nem is prezentáltam, csak tahó módon pusztítottam, amit megláttam :P). Nálam a tiramisu meg az udon nyert egyébként, bár a pizza sem volt rossz, meg még volt valami tésztás akármi is, aminek nem tudom a nevét, ami határozottan ízlett. Szóval egy szó, mint száz, jól szórakoztam.<br />
Ez volt ma, holnap meg a tervek szerint aerobic órára megyek. Igen, én. Nem, nem viccelek. Ma megtudtam, hogy Yuki, meg egy spanyol lány is jár oda, akivel beszéltem már legalább egyszer óra előtt. Ők azt mondják, jó. Hát majd meglátjuk. Holnap beszámolok az élményeimről, ha lesz kedvem és nem felejtem el :PSzandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-24769763763386586772012-02-12T13:34:00.000-08:002012-02-12T13:34:33.079-08:00Laundry serviceNincs sok mondanivalóm, elég eseménytelenül telt a hétvégém, ami alatt azt kell érteni, hogy itt evett a fene a gép előtt egész nap, miután olyan fél egy, egy óra tájban kimásztam az ágyból. Mert a fantáziaképek ellenére azért itt sem mindig halálosan izgalmas az élet. De azért tudja a világ, hogy még élek. "I'm not dead just floating", ahogy Pink is mondja egy számában. Na én is valahogy így vagyok most, de lesz ez még így se.<br />
A mai nap igazából a mosás jegyében telt, ezért a cím is. Hajat, ruhát, mindent. Erről szólt a mai nap (meg arról, hogy levittem a szemetet). Vicces dolog ám ez, mert nem úgy van, hogy csakúgy odamész és mosol, hanem fogod a kis kártyádat, ami direkt erre van (enélkül már a mosoda ajtaja sem nyílik), odamész, beledugod a mosógépbe és lefoglalod egy bizonyos időpontra. A vicces benne, hogy másfél órára szól a foglalás, a program viszont csak negyven perces. Sose fogom megérteni ezt a norvég logikát, azt hiszem... A lényeg viszont, hogy nem árt azt se csekkolni, melyik gép jó, mert ha olyat foglalsz, ami nem működik, akkor bocsi, így jártál. Meg érdemes időben menni, mert az emberek hajlamosak kirámolni a gépet, ha nem vagy ott, mire véget ér a program és akkor vadászhatod a bugyidat a vízben, ami áll az egész mosodában. Kellemes lehet.<br />
Mindenesetre életem első mosása sikeresnek mondható, amennyiben semmi nem ment össze és semmi nem fogott össze semmit. A szobámban persze most mindenfelé a száradó ruháim lógnak, de ez már egy másik történet. De nem gáz, úgysem várok mostanában vendéget.Szandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-62050040330318249502012-02-09T10:05:00.000-08:002012-02-09T10:05:27.923-08:00Be internationalSzóval, a tegnapi napom a legutóbbi bejegyzésem alapján elég unalmasnak tűnhet. Pedig nem volt az, csak este már nem volt energiám egy újabb bejegyzésre.<br />
Mert még estére bejött a képbe egy szusizás Natalie-nál (ő Megan, a lakótársam barátnője és szintén angol). Elmondhatom, hogy életemben először csináltam szusit és nagyon nem élveztem. Megenni már persze annál inkább, de nem nekem való ez a konyhaművészkedés. De csináltam két rúddal is, ez se maradt ki az életemből, bár megismételni nem nagyon szeretném. Ha valaki megcsinálja nekem, annak örülök, de én ilyet többet nem. Persze soha ne mondd, hogy soha.<br />
Vicces persze valahol, hogy a társaságban igazából egy japán se volt és japán kaját csináltunk. De ahogy hallottam tőlük, nem ez volt az első eset.<br />
Egyébként, tegnap találkoztam lényegében kb. először norvéggal, mióta itt vagyok. Mármint úgy, hogy beszéljek is vele hosszabban. A srácot Eriknek hívják és egy igazi, hamisítatlan reálagyú kocka. De én bírom az ilyen embereket, szóval nincs ezzel baj.<br />
Vele is tudtam bővíteni a "hogyan hallják a külföldiek a magyar nyelvet" körkérdésre válaszolók listáját, mert járt már Magyarországon, így volt szerencséje hallani. Röviden annyit mondott róla, hogy furcsa, neki inkább csak olyan, mintha összefüggéstelen hangok lennének és ha egyszer a földönkívüliek elérik a bolygónkat, szerinte mindenképp a magyaroknak kéne velük beszélni először, mert tuti, hogy a mi nyelvünk lesz a legközelebb az övékéhez, annyira furcsa és nem hasonlít semmi máshoz XD<br />
Megan szerint, aki meg ugye hallott hazaskype-olni, a nyelvünk olyasminek hangzik, mint az orosz. Hát ki tudja. Mindenesetre érdekes nekem ez a dolog.<br />
Ma végre nem kellett korán kelnem, mert csak délután volt egy szemináriumom, amit nem élveztem különösebben, mert arról szólt lényegében, hogy különböző összetett kérdéseket beszéljünk meg csoportban és prezentáljunk egy választ rá. Na én nem vagyok egy csapatjátékos és utálom az ilyet, de hát ez van, nincs mit tenni. Viszont ahogy megláttam a tanárt, elkezdtem bizakodni, hogy egyszer még én is leszek valaki. Hozzá képest az én hajam totál mindennapi és átlagos. Neki hosszú, hátközépig érő fonott copfja volt, de egyébként a feje közepén egy csíkot leszámítva két oldalt pár centisre le volt nyírva a haja. Meg egyáltalán, az egész nőci elég extrám volt a fekete, csipkés rucijában.<br />
Szóval lehet utálni a hajamat, meg szívathatnak miatta ilyen ultrakonzervatív Christian Lacik a vizsgán, attól még ha ez a nő lehet egyetemi professzor így, akkor még belőlem is lehet akármi. De most nem? :P<br />
Továbbá, a mai nap másik felfedezése a nekem bejövős pasik hozzávetőleges földrajzi eloszlásáról alkotott elméletem (mert a bybannon bámészkodás közben van időm ilyeneket gyártani): tehát, abból indulok ki, bár nem vagyok nagy barátságban a számokkal, hogy a Föld férfilakosságának 100%-ából elméletileg 50% kiesik, vagy a kora, vagy amiatt, hogy nem jön be. Marad elméletileg 50%. Ebből szerintem 25% távol-keleti, kb. 20% skandináv és a maradék 5% a világ többi országából származik. Persze ez csak afféle agymenés a suliból hazafelé, ne tessék teljesen komolyan venni :PSzandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-56288227768843646872012-02-08T05:45:00.000-08:002012-02-08T05:49:07.323-08:00Az ügyintézés hálójábanMa nem történt túl sok említésre méltó dolog, úgyhogy csak egy gyors életjelet adok.<br />
Már
harmadik napja kelek hajnalban (na jó, ma fél nyolckor volt az a
hajnal, de az igenis korán van, főleg ha kettőig fönt cseszi az idejét
az ember) és már nagyon unom. Szerencsére holnap már kialhatom magam,
mert csak délután van órám. (Ti kedves csoporttársaim, kik otthon
lógatjátok még mindig a lábatokat, örüljetek magatoknak és élvezzétek ki
a szorgalmi időszak kezdetéig hátralévő néhány napot és pihenjetek
helyettem is. Na nem mintha én olyan halálosan elfoglalt lennék :P)<br />
Ami
viszont kicsit rossz. hogy kezdek rájönni a koffein áldásos hatásaira.
Aki kicsit is ismer, az tudhatja, hogy eddig megrögzött kávéellenes
voltam, mostanában viszont a sok kávézózás alatt rájöttem, hogy a
koffein tényleg működik és ma már csak úgy magam is éltem vele, minden
különösebb körítés nélkül. Nem jó ez, én mondom. De azért talán nem is a
világvége.<br />
Egyébként, még mindig egy rakás elintéznivalóm
van. Roppant bosszantó. Végre sikerült aláíratnom a learning
agreementemet mindkét helyen (mert nem volt elég a információs irodába
elvinnem, hogy az erasmus koordinátor aláírja, még a karon is meg
kellett szereznem egy aláírást az instruktortól). Egyébként, az
információnál rendkívül segítőkészek, viszont még véletlenül se mondanak
soha többet, mint kérdezel. És néha nem is tudod, miről kéne kérdezned.
Én meg mikor pár napja visszakaptam a szerződést, okosan nem kérdeztem
meg, hova is kéne vinnem, hogy megszerezzem a másik aláírást, ők meg
csesztek elmondani, csak annyit mondtak, írassam alá. Oké, köszi. Szóval
ma visszacaplattam és megkérdeztem jobb híján. (Azóta az aláírás
egyébként megvan, már csak azt kell kitalálni, hol tudom hazapostázni a
szerződést. Mert ügyintézésből sosem elég.) Szóval ma megint ott voltam,
de legalább ma az az ázsiai srác hívott be és vele tárgyalhattam. Ő
elég jól néz ki. Nem vagyok benne biztos, hogy megadjam-e neki a hetest,
de talán. Szóval valahányszor sorszámot húzok (mert itt kb. mindenhol
sorszámozni kell, még ha bérletet akarsz venni a villamosra, akkor is.
Pázmányosoknak ismerős lehet a rendszer a TO-ról. Na pont ilyen ez is,
szinte mindenhol. Sorbanállás helyett sorszámhúzogatás, mert az milyen
vicces, nem?) mindig reménykedek, hogy ő fog behívni. Na ma összejött.
Lehet ki kéne még találnom pár kérdést, hogy meglátogassam :P<br />
Továbbá,
a diákom még mindig nem működik rendesen, bár ajtókat tudok nyitni vele
az egyetemen, a könyvtárban még mindig nem vagyok benne a rendszerben,
így nem tudok kölcsönözni. Bosszantó. Ha rövidesen nem változik a
helyzet, kénytelen leszek felkeresni az irodát, ahol a kártyát kaptam,
hogy tegyenek valamit az ügyben. Csak bonyolítják az életemet...<br />
Arról
nem is beszélve, hogy még a rendőrségre is el kéne mennem regisztrálni
magamat. De az még ráér. Majd valamikor. Az annyira nem gázos nekem,
legalábbis nem érzem hátrányát, hogy még nem tettem meg. (Aztán ha
sokáig húzom, még a végén kitoloncolnak az országból és aztán
nézelődhetek. Na jó, azt talán csak nem :P) Mindenesetre, a
diákigazolvány magától értetődő, miért fontos, ami meg a learning
agreementet és hasonlókat illeti, az egyszer biztos, hogy az Erasmusnál
tudják, hogyan kell motiválni az embert. Mert amíg nem kapják kézhez a
learning agreementemet, nincs zsé. Vagyis igazából van, de az
ösztöndíjam másik felét addig nem kapom meg, az meg azért nem kevés pénz
annyira. Szóval a learning agreementet el kell intézni, mese nincs.<br />
Csak ne utálnám ennyire ezt a vacak ügyintézést!<br />
De azért még egy kis pozitívum, rájöttem, hogy összességében azért mégiscsak több a jó pasi itt, mint otthon. Az első pár napban kicsit csalódott voltam, de ha azt nézzük, átlagosan több olyan fickót látok, akire azt mondhatom, hm, nem rossz. Ma a villamosról egy pillanatra az egyik megállóban még egy Eric Saade-hasonmást is láttam. Bár nem volt időm tüzetesebben megnézni, de szerintem tényleg hasonlított rá az arca, csak fiatalabb volt. Ezt az információt muszáj volt még megosztanom a világgal, mielőtt elfelejteném :PSzandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8617244401251731834.post-47069052536255118132012-02-07T05:48:00.000-08:002012-02-08T05:49:23.684-08:00Norvégiából jelentemKedves Kitty barátném sugallatára úgy döntöttem, hogy blogformában örökítem meg a Norvégiában szerzett élményeimet (miután az előző blogomat felfüggesztették, aztán valahogy mégis visszakaptam, de ez most igazából lényegtelen).<br />
Tehát, a lényeg, hogy sokan érdeklődnek, mi van velem itt kint, hogy telnek a napjaim, stb. Ezért is érzem célszerűnek, hogy ezt itt osszam meg a világgal, így akit érdekel, az itt olvashat rólam. Igyekszem lehetőleg minden nap életjelet adni magamról, már ha van épp valami említésre méltó mondandóm. Meg persze talán ha valaki véletlenül belebotlik ebbe a blogba és éppen erasmusos diákként Bergenbe készül, talán neki is tudok nyújtani valamit. (Miért én is találtam tök véletlenül egy érdekes blogot ilyen témában :P)<br />
Szóval miután ezt ilyen szépen tisztáztam, egy kicsit a mai napomról, az engem ért hatásokról és a benyomásaimról:<br />
Ma hajnalban keltem (ami háromnegyed hetet jelent, na jó, az ébredés később volt, maradjunk annyiban, hogy az ébresztő szólt akkor). Tudni kell, hogy itt kb. kilencig sötét van reggel, ezért olyan kiábrándító még akkor negyed tízre is suliba menni. Ma sikerült lecsúszni az óra első negyedórájáról, mert szent meggyőződésem volt valami rejtélyes okból, hogy fél kilenckor kezdődik, nem negyedkor, de sebaj. Ez úgyis csak egy előadás. Ma sikeresen használta a diákomat és egyedül bejutottam az egyetem épületébe.<br />
Hogy ez miért nagy szám? Azért, mert itt a diákigazolvány egyfajta belépőkártyaként is működik, nélküle nem tudsz bejutni még az egyetem épületébe se. Sőt, a legtöbb terem ajtaja előtt is le kell húzni, ha be szándékozol menni. (Ami durva, hogy még a vécénél is külön, szóval engedély nélkül még pisilni se mehetsz.) És nekem az első héten enélkül a kártya nélkül kellett létezni, mert ugye az ügyintézés itt időt vesz igénybe, hogy nélküle nehéz, kit érdekel, hajrá, küzdj! Egyébként is jellemző, hogy itt magasról tojnak az ember fejére, elvárják, hogy tudj mindent, persze úgy, hogy senki sem mondta el előtte (vagy lehet csak én vagyok rosszabb helyzetben, mert később jöttem, nem tudom). Mindenesetre minden fórumon, így itt is elmondom (bár úgysem olvassa), hogy a lakótársam egy angyal. De komolyan. Nélküle sokkal nehezebben boldogulnék. Nem ismertük egymást, de az első pillanattól kezdve ott segít, ahol tud. Örök hála, taps, leborulás, meg minden neki.<br />
A mai napomról még annyit, hogy óra után a Studentsenteret-ben ebédeltem Yukival, akivel ugyanarra a csodálatos Scandinavian politics and governmentre járunk (egyébként a mai óra alatt elgondolkoztam azon, hogy én, a totál apolitikus (mármint amennyire ebben a világban az lehet valaki ilyen szakkal, amin én vagyok), mit keres egy ilyen órán? Valószínűleg azért választottam csak ezt, mert tényleg nem volt jobb. Különben nem nagyon mozgat meg a téma. Talán csak néha, egy egészen kicsit), szóval vele, aki mellesleg, mint talán a nevéből látszik, japán, töltöttem pár órát azon a menzaszerű valamin (amin egyébként cseszett drága, biztos nem fogok rendszeresen ott kajálni): A lényeg viszont, hogy ma beszéltem kicsit japánul. Vacakul megy még, de majd gyakorlok. Yuki egyébként is jó arc, beszélt egy csomót a japán ételekről ma nekem. És láthatóan figyel arra, hogy tényleg mindent értsek, amit mond, ötvenszer rákérdez, hogy értem-e a szavakat, amiket használ, lassan beszél, hasonlók. Gondolom nem sok külföldivel találkozott még, aki legalább egy kicsit karattyol japánul :P De azért rendes. Alapvetően rendesek itt az emberek, legalábbis akikkel eddig találkoztam.<br />
Ha már itt tartunk, a norvég pasik között aránylag sok hosszú hajút láttam és sok a szőke is. (Ha a kettőt vegyítve látom, az már közel jár a tökéleteshez, persze nem mindegy, milyen arcberendezés társul hozzá.) Mellesleg hazafelé bybannon (amit én villamosnak neveznék, de itt még a külföldiek is csak így hívják) láttam egy hihetetlen jó csávót. Nem annyira hosszú, de legalább szőke hajjal. Pedig én tényleg válogatós vagyok, de az a srác mégis megkapja tőlem a hét pontot (mármint tízes skálán természetesen. És nálam hetesnél jobbat nagyon nehéz kapni. Talán nyolcast még lehet, de afölé eddig csak két ember tudott menni (az egyik MatsuJun, aki ugye az egyetlen tízes, más olyat nem kaphat:P)).<br />
Ennyi a történet eddig mára, legfeljebb még annyi, hogy ma sikerült elég sokat költenem, nemcsak a büfében, de a norvég tankönyv se volt olcsó, ahhoz képest, amit kaptam a pénzemért. De hát ez egy must have, ugye és egyszeri kiadás. Ha már itt tartunk, el ne felejtsem megtanulni a norvég szavakat a holnapi órámra (megint korán kelés, pfuj :/). Most viszont szükségem van egy kis agyatlan koreai popzenére, úgyhogy most ez lesz.<br />
Ha történik esetleg valami a közeljövőben, majd jelentkezem ;)Szandihttp://www.blogger.com/profile/09857036895287873620noreply@blogger.com0